2012/08/09

Sörnyepusztai templomrom

A sörnyepusztai templomrom rövid története (Kapui Ferenc)


Ritka eset, hogy a blogon nem középkori templomromot mutatunk be (igaz volt már rá példa), de pár évtized múlva feltehetően egyre gyakoribbá fog válni ez a jelenség a hasonló oldalakon. Érzésünk szerint a magyar településszerkezet átalakulása sok kistelepülést fel fog emészteni a közeli jövőben. Hogy ez mennyire jelent problémát, vagy mennyire egy természetes folyamat része, ennek eldöntését rátok, olvasókra bízzuk.

Modernkori elhagyott templomrom falai fehérlenek száradó levelű nagy gesztenyefák között.

Sörnyepusztai templomrom a fák között


Magáról a templomról nem sokat tudunk, kevés a forrás. 1835-ben emelték a kis templomot, a környező Sörnyepuszta tanyaegyüttesének lelki világát volt hivatott ápolni. Hajdan 500 ember is lakott a környező házakban, ma a templomtól délre található részen kb. 50-60 ember él, zömmel bevakolatlan házakban. A közeli Somogysárdon kastélyt bíró Somssich család birtoka volt ez a terület is, a templomocskát is ők emelték.

Az építmény még áll, a sekrestye felett meggyengült a tető, talán egy nagyobb hó már be is fogja szakítani. A templom teljes berendezését elvitték, az ablakokat kitörték, a kábeleket kibontották a falból. Falfestmények nincsenek, szobrok sem, egy nagyobb faszobor egyik kezének maradványait véltük felfedezni az egyik szobornak kialakított fali mélyedésben. A hely mindenesetre érdekes atmoszférával bír, a szemben lévő kis tisztásról kísérteties látványt nyújt az elhagyott templom. Sikerült lencsevégre kapni egy pókhálón táncoló falevelet, amely eltévedt lélekként lengett a rom mellett a semmiben.

És néhány szó a településről. A honfoglalás után a Bő nemzetség szálláshelye volt ez a terület, az ő egyik águk a Sörnyei család. A középkorban az ország egyik főméltósága, Sörnyei Miklós is lakott itt. Váruk nyomai a közelben találhatók (árok, sáncok), sajnos ezt nem örökítettük meg, nem tudtunk róla. Törökhagyás néven is ismert, feltehetően a török időkben pusztulhatott el. A temetőt sajnos szintén nem kerestük, feltehetően a templom melletti dzsungel rejtheti. A források szerint itt nyugszanak Berzsenyi Dániel nagyszülei. Illetve itt született Kozma Ferenc, híres magyar lótenyésztő, akinek bátyja, Kozma Sándor az első magyar főügyész volt. A szebb időket élt településre az 1960-as évekre sem jutott még el a villanyvilágítás, a TSZ miatt elvett földek sem segítették a maradást, illetve a zsákfalu közlekedési szempontból is elég problémásnak bizonyult. Megszűnt az iskola, amelynek ma már a nyomai sincsenek meg, a környező házakból sem leltünk már fel semmit a közvetlen közelben. Kár lenne a kicsiny templomért, ha a település sorsára jutna...

Fényképek a sörnyepusztai templomromról (Márián Gábor)


A sörnyepusztai rom bejárata

A templom előtti kereszt

Ajtózár

Az egykori szentély

A sekrestye bejárata

Penészfolt az ablak felett

A sekrestye bejárata közelről

Penészvirág

A csupasz falak

Kitört ablak

Templomi belsőtér a sekrestyéből

Még több penész

Templombelső a szentély felől fotózva

Szobortöredék és egy kis kereszt az egyik fülkében

A kapuzat

Az ajtó nyitva áll

Ablak

A sekrestye kívülről

A sekrestye és a templomfal

A sekrestye oldala

Omladozó tető

Beomló tetőrészlet

Pókhálón táncoló levél

Homlokzat részlet

Templom és kereszt

A teljes rom

Évekkel ezelőtt, még diákként jártam a Délvidéken, és ott egy szervezett túra keretében a következő verset olvasták fel az aracsi templomromnál. Bár a vers egyik fő mondanivalója a határon túli magyarság létének fő problémáit boncolgatja, azt hiszem, jelenlegi határainkon belül is fontos lehet a templom és az iskola, akár átvitt értelemben a hit és a tudás. Sörnyepuszta esetében az egyik már megsemmisült, talán a másikat még meg lehet óvni a jövő nemzedékeinek számára.

Reményik Sándor: Templom és iskola

Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülője szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükben biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

1925

A sörnyepusztai rom megközelítése Google térképpel


Mi Somogyfajsz felől értük el földúton, ami száraz, nyári időben jól járható volt, leszámítva néhány kátyút. A települést jelző tábla után pár méterrel jobbra található az építmény a mellékelt térkép szerint.


Sörnyepuszta nagyobb térképen való megjelenítése

Felhasznált irodalom

Rövid leírás a geocatching.hu oldalon

A romok leírásakor felhasznált szakirodalmat mi is lehivatkozzuk, amennyiben saját munkádban a mi oldalunkat használod forrásként, kérünk te is tegyél így! A blogon található fotók a blog szerzőinek saját munkái (az esetleges kivételeket jelöljük), ezek mások általi felhasználása szerzői jogokat sért! Ha bizonytalan vagy, esetleg kérdésed támad, kérünk keress minket Facebook oldalunkon!

3 megjegyzés:

  1. Pedig régen nagyon szép hely volt. Ott nőttek fel a nagyszüleim és a dédszüleim is. Kisgyerekként sokszor elbicikliztünk arra a szüleimmel.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Ismeretlen! Az én szépszüleim is ott éltek, Czolner Kristóf és Czifra Rosina, 1818-38 között. Ha esetleg tud valamit, vagy netán akár rokonságban is vagyunk, kérem, jelezzen vissza. Üdvözlettel: Reményi Jenő remenyi.jeno@freemail.hu

    VálaszTörlés
  3. Somogyfajszon születtem. Édesapám néhai Baksics Lajos testvére élt ott családjával.Gyakran jártunk át gyalog.A földes úton selyemhernyó tenyésztés folyt a szederfákon. Csodálatos vidék volt.A kápolnát és a temetőt szivesen felkeresném.
    Tényfeltáró munkájukhoz ,a felújításhoz,találjanak támogatókat!
    Bizakodással Reiserné Baksics Zsuzsa Esztergomból /reba.zsuzsa@gmail.com/

    VálaszTörlés